https://www.youtube.com/watch?v=-Dl6CLWLMzk

Egynek lenni a téllel.

Érezni, ahogy a hó ropog a lábad alatt.

Követni a fehér nyulat.

Suttogni valaki fülébe.

Két helyen létezni: itt, és benned.

Elvágyódni.

Sokat jelenteni valakinek.

Támaszt nyújtani.

Nem tudni, hogy hány éves vagy.

Napi bohóságok.

Kötött pulóver és szív-alakú pöttyös kézmelegítő.

Látni, ahogy rád néznek, és elmosolyodnak.

Forró tea.

Odabújni.

Odabújni meztelenül.

Csend.

Amikor a csend nem kínos.

A földre bámulni, s pirulósan mosolyogni. Újra.

Ráharapni a szájprémemre.

Kék.

Fehér.

Hó.

Télnek lenni.

Pirospozsgás arc, hideg kezek.

Kandalló.

Könyv.

A lét elviselhetetlen könnyűsége.

Meghalni.

Tovább élni.

(Tudni, hogy több helyen létezel.)

Elhinni.

Félni.

Bekötött szemmel csodákat felfedezni.

Parfüm.

Hideg illat.

Tél- újra.

Éveket várni valamire.

Bizonytalanság.

Bizonyosság.

Üzenet.

Én nem eszem kenyeret, a búzatábla nem jelent semmit.

Szelídíts meg.

Tél.

(Igazi.

Örökké.

Nem hinni.

Elhinni.

Tél.)

Regény a semmiről (részlet)

Minden szál egybefut azon a napon. Silly már rég eldöntötte.
(Világ, miért vagy beteg?)

Regény a semmiről (részlet)

Silly úgy érezte, hogy meg tudja váltani a világot. Nem csak érezte, tudta is. Igazából nem ismerte ezt az érzést. Eddig. Csak meglesni valakit. Csak feltűnni valaki életében. Csak belecseppenni. Csak nyomot hagyni. Csak 2592000 másodperc, mégis oly időtlen. Megváltani egy embert önmagától. De Sillynek ez az ember, ebben a pillanatban, de csak most (és nem tovább) a világot jelenti. Megváltani őt, a Világot. Silly világát.

Merengő feledő

Kádba hózik a test,
S közben szemgolyóját kifordítja az est.
Az ujját mélyre vájja húsában,
S csendben ülnek a társas magányban
Melyet megtör a vérbe csobbanó csepp-
Az idő nem gyógyít-, lelke továbbra is krepp.

(Kedves Te! Veled.)

Regény a semmiről (részlet)

Silly feladta. Azt hitte, hogy egy hónap hamar eltelik. Nem számolt azzal, hogy némely hónap akár 31 napos is lehet. Sőt, ha várunk valamire, az egy hónap akár egy évnek is tűnhet. De ő csak várt. Ült. Állt. Szaladt. Sírt. Evett. Macskát simogatott. Néha olvasott. Esőt hallgatott. És újra sírt. Minekután az a bizonyos hónap még mindig nem telt el, pedig ő már annyi mindent csinált, feladta. Nem fog várni tovább. Nem várja a fagyit, a szép szavakat, az ölelést. Nem vár világbékét, nem vár megértését, nem vár, mert tudja: úgysem jön az, aminek jönnie kell. És ha a szőke herceg a fehér lovon nem jön úgy, mint a mesékben... akkor meg minek várni? Azonban így sem, hogy Silly mindent feladott, így sem érzi jól magát. "Ó, a fenébe is"- gondolja- "legalább egy ogré jönne, csak szeressen!"- és újra vár.

-

- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan holnap, amikor el kell válnunk? 
- Hogyha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene. 
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... de ha nem lehetnénk együtt? Hogyha én máshol lennék? 
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? 
- Hát tulajdonképpen... 
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább? 
- Micimackó, mi van ha mégis? 
- Mégsem, az nem fordulhat elő. 

Regény a semmiről (részlet)

Silly összepakolt: egy egész nagy bőröndöt tömött tele színekkel és zsebkendővel. Mielőtt elment volna, gondosan rendet rakott. A sötétítőket elhúzta, hogy az a szúrós kaktusz legalább fényt kapjon, ha már úgysem simogatja senki. Egyéb mindentől megszabadult. Nem akart nyomokat, nem akart kapaszkodót. Olyan ürességet hagyott maga után, amilyen a szívében tátogott. No meg egy levelet: bohócok vagyunk és mind belehalunk.

kedves Te!

http://www.youtube.com/watch?v=bSMf0hwGErQ&feature=related

üdv,

Silly

Regény a semmiről (részlet)

Ismét csalódott Silly. Tudta, hogy ez lesz a vége. Tudta, hogy csalódni fog, s mégis megannyi reményszálba kapaszkodott. Remélte, hogy ez más lesz. 30600 másodpercen keresztül feszegette a húrt, ami már időtlen idők óta beporosodott. Mégis meglepte, hogy elszakadt.S még így is túl értékes számára ahhoz, hogy kidobhassa. Igaz, a húr már nem szól, de még mindig jól esik zsebében hordva néha megérinteni, s könnyezve elmélázni.

én: mert ha azt mondom, hogy a hold a diófa szerelmese, s házuk velem szembe csigabiga, abból nem tudod meg, hogy milyen színű a pitypangom

te: sárga

én: az enyém ugyanbiza lehet fehér is, ha elfújható

?

már kihűlt a puding és a szerelem -fáradt óráim emlékvegyülete

Regény a semmiről (részlet)

Silly különös örömet érzett, mikor pizsamában és mezítláb egyenként lenyisszantotta a korhadozó karácsonyfa ágait. Másodperctizedek alatt hullott a tüskés ág a csupasz padlóra, és bizsergető hangot adott ki, mikor földet ért. Silly lassan lehajolt, s ölébe fogva, csokorba szorította az ágakat. Megindult, hogy megszabaduljon tőlük, de amint az ajtó felé lépdelt, megpillantotta magát a tükörben -Nekem már csak egy ölnyi tüskés szeretet maradt.- azzal kidobta azt is.

Regény a semmiről (részlet)

Körülbelül 80870400 (plusz-minusz 864000 másodperc, ami azért elenyészőnek mondható) másodpercet töltött Silly azzal, akiről azt gondolta, hogy ő az igazi.

Regény a semmiről (részlet)

Ez volt Silly életében a legnyomorultabb pillanat. Miután 6900 másodpercet(és eggyel sem többet) gondolkozott az élet értelméről, erre a következtetésre jutott: bármi történjen, akárhogy befolyásolja az életünket, akár színvakként éljük le azt, akár nem, akár van jogosítványunk, akár csak biciklizni tudunk, vagy még azt sem, akár tudunk úszni, akár nem -meghalunk. Ahogy rájött erre az igen fontos dologra, rémültem rogyott össze a kanapéra. Már nem érdekelte az atomfizika, sem a filozófia. Már semmiben nem volt biztos. Nem volt célja, álmai sem voltak már. Csak a könnyei és az üresség legbelül. A semmi.

Részletek a vadásztól.

Kételyekkel teli napra ébredtem, pont olyan kételyekkel telire, mint amilyenekkel azelőtt lefeküdtem. El is várni egy olyan embertől, aki fél másoktól. MINDENKITŐL. A találkozás mégis megnyugtatott. Nincs átverés. Sokszor minden, amit tapasztalok, mintha nem is igazi lenne... Mintha csak a képzeletem űzne gúnyt belőlem minden nap reggeltől estig. Emlékek maradnak ki néha. Újak kerülnek a helyébe. Mégis... Mintha semmi sem történt volna egész végig.

Hogy tud ilyen gyorsan elszállni az idő?

És a folyóparton állunk, a világ végén ketten:

Ott senki se jár.

(Hiperkarma)

A vadásznak néhány bekezdésben

Tudod milyen érzés lehet, mikor a 100 évig alvó királylányt (aki rémségeket álmodott) a herceg csókja felébreszti?

Ilyen. Pont ilyen. Pont ilyen jó. Így.

Tudod, te olyan vagy számomra, mint egy porcelán játékbaba a szekrény tetején. Csak ritkán játszhatom veled. De akkor mindig szeretnék igazit.

Az érzés. Amikor megteheted, hirtelen. Nem tervezve előre. És csak nézed a csillogó szemeit a félhomályban.

És legvégül:

Írások égnek némán
Máglyán hal meg az értelem
Azt a hajnalt sose feledem
Mikor megborzolt az a szél

Most nincsen más csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság

Lezárt szemhéjam vászon
A belső film hosszú álom
Nem ébredek már fel
Többé soha talán

Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse

Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

(Péterfy Bori and Love Band)

Kilencedik nap

(...) Sikítani vágytam, míg a hangszálaim bírják. És a félhomályban árnyjátékot játszani a holnapnak.

Zokogni egy macskának, s álmomban meghalni.

Nyolcadik nap

Szeret hétfőn mosolyogni.

Napsütésre ébredni.

Lassan nyujtózni.

Cicával reggelizni hosszadalmasan.

Teát szürcsölni.

Kert végében napozni.

Boldogságért indulni.

Hosszan sétálni és telefonálni.

Vihar előtti fényeket lesni.

Eső után pocsolyába lépdelni.

Megoldást találni.

Ajándékot készíteni.

Arcokra mosolyt csalni.

Mezitláb járkálni.

Hosszan tusolni.

Jóéjt puszit kapni.

Szépeket álmodni.

Nosztalgiázni.

Jövőbe látni.

(-Éjjel virágzik a tök-)

Hetedik nap

Ma élt. Egyszerűen és igazán.

De még mindig Fülesre vár.

Szép hely a Boldogság

Úgy oda vitorláznék

Ott napfürdőzik egy szál tangában

Az összes műanyag játék.

(Kispál és a borz)

Hatodik nap

Ahogy a doromboló cica simul a szék lábához, úgy simult a napfény is a testéhez.Virágok illatát élénkítette a frissen sikált bőr illata, s mosoly csillant nagy szemeiben. A haját kontyba tűzte, s lábujjhegyre magasodott, hogy közelebb kerüljön a mennyországhoz. Egyszerűen csak táncra perdült volna:)

Ötödik nap

Kacagott. És léggömbből kutyát hajtogatott, és ugatott mellé. És a piros orra olyan sípoló hangokat adott ki. És megnevetette az embereket a szerteálló haja. És hippik irigyelték a színes, kockás nadrágját. És sokan szerették, és bárki lett volna olyan, mint ő...

Ő meg csak erre gondolt: "...Bohócok vagyunk és mind belehalunk..."

Negyedik nap

Egy rajzfilmbe élek együtt veled,
látom a fejed felett a kérdőjelet
Nem érted miért nem vagy boldog
Hiszen itt mindent lehet, ide az anyád elől is elrejtheted
a fejed felől a kérdőjeled

És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted,
leesik az állad, kinyilik a szemed és észreveszed (te is észreveszed) a fejed felett a kérdőjelet, látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled

Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis érdekes láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes!

Mond meg milyen legyek mikor egy rajzfilmeb élek együtt vele, együtt vele, és ott van a fejed felett a kérdőjeled, neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled, a fejed felett van saját kérdőjeled.

Lassan vége lesz és te itt maradsz
Van saját kérdőjeled
Lassan vége lesz és te itt maradsz

(Hiperkarma)

Harmadik nap

Azon gondolkodik, hogy létezik ő? Mármint nagy. Lehet igazi? Ő, a nagy. Vagy még lesz más is, és nem is ő létezik, hanem ők, és mind nagyok(?). Az utolsóról mindig azt lehet hinni, hogy ő igazi. De ki tudja, hogy az utolsó valóban utolsó, s ő lesz a nagy?Vagy tán az utánna következő utolsó lesz nagyobb?

Azon gondolkodik, hogy az igazinak van más vágya? Vajon mással bújna ágyba? Vagy vágya tán egy barna mellett egy fekete szürcsölése a kávéházban? Tán szünet kéne, hogy lehessen újra valaki igazi? S hogy a szívünket tudjuk újra egymásnak adni...

Második nap

Havazna. Nagy pelyhekben szállíngóznának a jégkristályok a magas villanyoszlopok előtt. Senki nem lenne az úton, mindenki teázókban teázna és kávézókban kávézna. Hosszú kötött sálamat cibálná a szellő, amint újra végigsétálnék a Champs-Élysées-n. Bámulnám a kirakatokat, s a gőzölgő italok mellett a megfagyott mosolyokat. Aztán ha elfogyna a ropogós hó a csizmám alól, akkor felkapaszkodnék az Eiffel torony legtetejébe, s onnan integetnék a Télapónak. Millió levelet küldenék szét a világban ajándékként, s válaszként egy zenedobozt kapnék. Így lennék én az életem legboldogabb manója.

Aznap

Már sötét. Egy mukk se. Majd jön egy fénysugár, átmászik az üres székeken, felkapaszkodik a színpadra és lerántja a vörös függönyöket. A portól nem látni senkit, de nincs is aki nézzen. Gyöngysorába burkolózva forog a színpadon. Úgy pörög,hogy már nem is tudja,hogy a világ mozog, vagy csak az elméje mozgatja körbe-körbe. Vagy tán mindkettő. Lassan leperegnek a gyöngyök könnyeivel együtt, mígnem egyedül marad- nem mintha lett volna más valaki. Aztán meghajol, mélyen. Ő már leszerepelt a élet előtt.

Első nap

Álmomban meghaltam. Fekete cicanadrágra húzott színes zokni melegítette kihúlni kívánkozó testemet. Kezeim sápadtak voltak, s most virított volna a vörös körömlakk. Gémberedve feküdtem, összegomolyodva. Sikítani vágytam, míg a hangszálaim bírják. És a félhomályban árnyjátékot játszani a holnapnak.

La vie en rose

Nyávogott a macska. Szomorkodott az eső miatt. Filmet nézett. Bosszúsága szíve fekete védőköpenye volt.

Megtört a jég. Eljött az idő. A perc. „Jobban szeretem,ha ott vagy. Mikor a tested távol, akkor a lelked közel...”-és ismét visszhangzott a telefon.

Dorombolt a cica. Mosolygott az esőnek. Élte az életét. A megint rózsaszínt.

La vie en rose.

Vörös léggömb

Kihasadt a vörös léggömb,

s vele szakadt szívem is.

Fájt az ömlő vér testemből,

s vöröslött a szoba is.

Alkonyodott már a város,

a vörös csizmás hóhér is.

Csóka szállt a testem felett,

s vele szállt az élet is.