Havazna. Nagy pelyhekben szállíngóznának a jégkristályok a magas villanyoszlopok előtt. Senki nem lenne az úton, mindenki teázókban teázna és kávézókban kávézna. Hosszú kötött sálamat cibálná a szellő, amint újra végigsétálnék a Champs-Élysées-n. Bámulnám a kirakatokat, s a gőzölgő italok mellett a megfagyott mosolyokat. Aztán ha elfogyna a ropogós hó a csizmám alól, akkor felkapaszkodnék az Eiffel torony legtetejébe, s onnan integetnék a Télapónak. Millió levelet küldenék szét a világban ajándékként, s válaszként egy zenedobozt kapnék. Így lennék én az életem legboldogabb manója.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése