Regény a semmiről (részlet)

Silly feladta. Azt hitte, hogy egy hónap hamar eltelik. Nem számolt azzal, hogy némely hónap akár 31 napos is lehet. Sőt, ha várunk valamire, az egy hónap akár egy évnek is tűnhet. De ő csak várt. Ült. Állt. Szaladt. Sírt. Evett. Macskát simogatott. Néha olvasott. Esőt hallgatott. És újra sírt. Minekután az a bizonyos hónap még mindig nem telt el, pedig ő már annyi mindent csinált, feladta. Nem fog várni tovább. Nem várja a fagyit, a szép szavakat, az ölelést. Nem vár világbékét, nem vár megértését, nem vár, mert tudja: úgysem jön az, aminek jönnie kell. És ha a szőke herceg a fehér lovon nem jön úgy, mint a mesékben... akkor meg minek várni? Azonban így sem, hogy Silly mindent feladott, így sem érzi jól magát. "Ó, a fenébe is"- gondolja- "legalább egy ogré jönne, csak szeressen!"- és újra vár.