Bárányfelhő

Merengő feledő

Kádba hózik a test,
S közben szemgolyóját kifordítja az est.
Az ujját mélyre vájja húsában,
S csendben ülnek a társas magányban
Melyet megtör a vérbe csobbanó csepp-
Az idő nem gyógyít-, lelke továbbra is krepp.

(Kedves Te! Veled.)