Regény a semmiről (részlet)

Ismét csalódott Silly. Tudta, hogy ez lesz a vége. Tudta, hogy csalódni fog, s mégis megannyi reményszálba kapaszkodott. Remélte, hogy ez más lesz. 30600 másodpercen keresztül feszegette a húrt, ami már időtlen idők óta beporosodott. Mégis meglepte, hogy elszakadt.S még így is túl értékes számára ahhoz, hogy kidobhassa. Igaz, a húr már nem szól, de még mindig jól esik zsebében hordva néha megérinteni, s könnyezve elmélázni.

én: mert ha azt mondom, hogy a hold a diófa szerelmese, s házuk velem szembe csigabiga, abból nem tudod meg, hogy milyen színű a pitypangom

te: sárga

én: az enyém ugyanbiza lehet fehér is, ha elfújható

?

már kihűlt a puding és a szerelem -fáradt óráim emlékvegyülete

Regény a semmiről (részlet)

Silly különös örömet érzett, mikor pizsamában és mezítláb egyenként lenyisszantotta a korhadozó karácsonyfa ágait. Másodperctizedek alatt hullott a tüskés ág a csupasz padlóra, és bizsergető hangot adott ki, mikor földet ért. Silly lassan lehajolt, s ölébe fogva, csokorba szorította az ágakat. Megindult, hogy megszabaduljon tőlük, de amint az ajtó felé lépdelt, megpillantotta magát a tükörben -Nekem már csak egy ölnyi tüskés szeretet maradt.- azzal kidobta azt is.