Nyávogott a macska. Szomorkodott az eső miatt. Filmet nézett. Bosszúsága szíve fekete védőköpenye volt.
Megtört a jég. Eljött az idő. A perc. „Jobban szeretem,ha ott vagy. Mikor a tested távol, akkor a lelked közel...”-és ismét visszhangzott a telefon.
Dorombolt a cica. Mosolygott az esőnek. Élte az életét. A megint rózsaszínt.
La vie en rose.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése