2010. szeptember 12., vasárnap

A vadásznak néhány bekezdésben

Tudod milyen érzés lehet, mikor a 100 évig alvó királylányt (aki rémségeket álmodott) a herceg csókja felébreszti?
Ilyen. Pont ilyen. Pont ilyen jó. Így.



Tudod, te olyan vagy számomra, mint egy porcelán játékbaba a szekrény tetején. Csak ritkán játszhatom veled. De akkor mindig szeretnék igazit.



Az érzés. Amikor megteheted, hirtelen. Nem tervezve előre. És csak nézed a csillogó szemeit a félhomályban.



És legvégül:
Írások égnek némán
Máglyán hal meg az értelem
Azt a hajnalt sose feledem
Mikor megborzolt az a szél

Most nincsen más csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság

Lezárt szemhéjam vászon
A belső film hosszú álom
Nem ébredek már fel
Többé soha talán

Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse

Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

(Péterfy Bori and Love Band)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése