2014. szeptember 17., szerda
2014. augusztus 31., vasárnap
Egynek lenni a téllel.
Érezni, ahogy a hó ropog a lábad alatt.
Követni a fehér nyulat.
Suttogni valaki fülébe.
Két helyen létezni: itt, és benned.
Elvágyódni.
Sokat jelenteni valakinek.
Támaszt nyújtani.
Nem tudni, hogy hány éves vagy.
Napi bohóságok.
Kötött pulóver és szív-alakú pöttyös kézmelegítő.
Látni, ahogy rád néznek, és elmosolyodnak.
Forró tea.
Odabújni.
Odabújni meztelenül.
Csend.
Amikor a csend nem kínos.
A földre bámulni, s pirulósan mosolyogni. Újra.
Ráharapni a szájprémemre.
Kék.
Fehér.
Hó.
Télnek lenni.
Pirospozsgás arc, hideg kezek.
Kandalló.
Könyv.
A lét elviselhetetlen könnyűsége.
Meghalni.
Tovább élni.
(Tudni, hogy több helyen létezel.)
Elhinni.
Félni.
Bekötött szemmel csodákat felfedezni.
Parfüm.
Hideg illat.
Tél- újra.
Éveket várni valamire.
Bizonytalanság.
Bizonyosság.
Üzenet.
Én nem eszem kenyeret, a búzatábla nem jelent semmit.
Szelídíts meg.
Tél.
(Igazi.
Örökké.
Nem hinni.
Elhinni.
Tél.)
2014. augusztus 16., szombat
Regény a semmiről (részlet)
Minden szál egybefut azon a napon. Silly már rég eldöntötte.
(Világ, miért vagy beteg?)
(Világ, miért vagy beteg?)
2014. augusztus 10., vasárnap
Regény a semmiről (részlet)
Silly úgy érezte, hogy meg tudja váltani a világot. Nem csak érezte, tudta
is. Igazából nem ismerte ezt az érzést. Eddig. Csak meglesni valakit. Csak
feltűnni valaki életében. Csak belecseppenni. Csak nyomot hagyni. Csak 2592000
másodperc, mégis oly időtlen. Megváltani egy embert önmagától. De Sillynek ez
az ember, ebben a pillanatban, de csak most (és nem tovább) a világot jelenti. Megváltani
őt, a Világot. Silly világát.
2013. szeptember 2., hétfő
2013. július 7., vasárnap
Regény a semmiről (részlet)
Silly feladta. Azt hitte, hogy egy hónap hamar eltelik. Nem számolt azzal, hogy némely hónap akár 31 napos is lehet. Sőt, ha várunk valamire, az egy hónap akár egy évnek is tűnhet. De ő csak várt. Ült. Állt. Szaladt. Sírt. Evett. Macskát simogatott. Néha olvasott. Esőt hallgatott. És újra sírt. Minekután az a bizonyos hónap még mindig nem telt el, pedig ő már annyi mindent csinált, feladta. Nem fog várni tovább. Nem várja a fagyit, a szép szavakat, az ölelést. Nem vár világbékét, nem vár megértését, nem vár, mert tudja: úgysem jön az, aminek jönnie kell. És ha a szőke herceg a fehér lovon nem jön úgy, mint a mesékben... akkor meg minek várni? Azonban így sem, hogy Silly mindent feladott, így sem érzi jól magát. "Ó, a fenébe is"- gondolja- "legalább egy ogré jönne, csak szeressen!"- és újra vár.
2012. május 11., péntek
-
- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan holnap, amikor el kell válnunk?
- Hogyha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... de ha nem lehetnénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
- Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van ha mégis?
- Mégsem, az nem fordulhat elő.
- Hogyha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... de ha nem lehetnénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
- Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van ha mégis?
- Mégsem, az nem fordulhat elő.
2012. május 9., szerda
Regény a semmiről (részlet)
Silly összepakolt: egy egész nagy bőröndöt tömött tele
színekkel és zsebkendővel. Mielőtt elment volna, gondosan rendet rakott. A
sötétítőket elhúzta, hogy az a szúrós kaktusz legalább fényt kapjon, ha már úgysem
simogatja senki. Egyéb mindentől megszabadult. Nem akart nyomokat, nem akart
kapaszkodót. Olyan ürességet hagyott maga után, amilyen a szívében tátogott. No
meg egy levelet: bohócok vagyunk és mind belehalunk.
2011. július 29., péntek
Regény a semmiről (részlet)
Ismét csalódott Silly. Tudta, hogy ez lesz a vége. Tudta, hogy csalódni fog, s mégis megannyi reményszálba kapaszkodott. Remélte, hogy ez más lesz. 30600 másodpercen keresztül feszegette a húrt, ami már időtlen idők óta beporosodott. Mégis meglepte, hogy elszakadt.S még így is túl értékes számára ahhoz, hogy kidobhassa. Igaz, a húr már nem szól, de még mindig jól esik zsebében hordva néha megérinteni, s könnyezve elmélázni.
2011. május 9., hétfő
2011. február 7., hétfő
2011. január 8., szombat
Regény a semmiről (részlet)
Silly különös örömet érzett, mikor pizsamában és mezítláb egyenként lenyisszantotta a korhadozó karácsonyfa ágait. Másodperctizedek alatt hullott a tüskés ág a csupasz padlóra, és bizsergető hangot adott ki, mikor földet ért. Silly lassan lehajolt, s ölébe fogva, csokorba szorította az ágakat. Megindult, hogy megszabaduljon tőlük, de amint az ajtó felé lépdelt, megpillantotta magát a tükörben -Nekem már csak egy ölnyi tüskés szeretet maradt.- azzal kidobta azt is.
2010. október 24., vasárnap
Regény a semmiről (részlet)
Körülbelül 80870400 (plusz-minusz 864000 másodperc, ami azért elenyészőnek mondható) másodpercet töltött Silly azzal, akiről azt gondolta, hogy ő az igazi.
Regény a semmiről (részlet)
Ez volt Silly életében a legnyomorultabb pillanat. Miután 6900 másodpercet(és eggyel sem többet) gondolkozott az élet értelméről, erre a következtetésre jutott: bármi történjen, akárhogy befolyásolja az életünket, akár színvakként éljük le azt, akár nem, akár van jogosítványunk, akár csak biciklizni tudunk, vagy még azt sem, akár tudunk úszni, akár nem -meghalunk. Ahogy rájött erre az igen fontos dologra, rémültem rogyott össze a kanapéra. Már nem érdekelte az atomfizika, sem a filozófia. Már semmiben nem volt biztos. Nem volt célja, álmai sem voltak már. Csak a könnyei és az üresség legbelül. A semmi.
2010. szeptember 15., szerda
Részletek a vadásztól.
Kételyekkel teli napra ébredtem, pont olyan kételyekkel telire, mint amilyenekkel azelőtt lefeküdtem. El is várni egy olyan embertől, aki fél másoktól. MINDENKITŐL. A találkozás mégis megnyugtatott. Nincs átverés. Sokszor minden, amit tapasztalok, mintha nem is igazi lenne... Mintha csak a képzeletem űzne gúnyt belőlem minden nap reggeltől estig. Emlékek maradnak ki néha. Újak kerülnek a helyébe. Mégis... Mintha semmi sem történt volna egész végig.
Hogy tud ilyen gyorsan elszállni az idő?
2010. szeptember 12., vasárnap
A vadásznak néhány bekezdésben
Tudod milyen érzés lehet, mikor a 100 évig alvó királylányt (aki rémségeket álmodott) a herceg csókja felébreszti?
Ilyen. Pont ilyen. Pont ilyen jó. Így.
Tudod, te olyan vagy számomra, mint egy porcelán játékbaba a szekrény tetején. Csak ritkán játszhatom veled. De akkor mindig szeretnék igazit.
Az érzés. Amikor megteheted, hirtelen. Nem tervezve előre. És csak nézed a csillogó szemeit a félhomályban.
És legvégül:
Írások égnek némán
Máglyán hal meg az értelem
Azt a hajnalt sose feledem
Mikor megborzolt az a szél
Most nincsen más csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság
Lezárt szemhéjam vászon
A belső film hosszú álom
Nem ébredek már fel
Többé soha talán
Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse
Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
Máglyán hal meg az értelem
Azt a hajnalt sose feledem
Mikor megborzolt az a szél
Most nincsen más csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság
Lezárt szemhéjam vászon
A belső film hosszú álom
Nem ébredek már fel
Többé soha talán
Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse
Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár
(Péterfy Bori and Love Band)
2010. augusztus 28., szombat
Kilencedik nap
(...) Sikítani vágytam, míg a hangszálaim bírják. És a félhomályban árnyjátékot játszani a holnapnak.
Zokogni egy macskának, s álmomban meghalni.
Nyolcadik nap
Szeret hétfőn mosolyogni.
Napsütésre ébredni.Lassan nyujtózni.
Cicával reggelizni hosszadalmasan.
Teát szürcsölni.
Kert végében napozni.
Boldogságért indulni.
Hosszan sétálni és telefonálni.
Vihar előtti fényeket lesni.
Eső után pocsolyába lépdelni.
Megoldást találni.
Ajándékot készíteni.
Arcokra mosolyt csalni.
Mezitláb járkálni.
Hosszan tusolni.
Jóéjt puszit kapni.
Szépeket álmodni.
Nosztalgiázni.
Jövőbe látni.
(-Éjjel virágzik a tök-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
