Bolond szerelem

A szobában ült a nő. Fehér zsebkendővel dörzsölte kisírt zöld szemeit, s meredten bámult ablakán keresztül a múltba: elengedte Őt, hadd repüljön álmaival. Elengedte? Ugyan, nem is volt soha az ővé. Csak 1 név, csak 5 vers, csak 10 bekezdés,csak 100 kihasználatlan lehetőség, csak 1,000,000 utána sovárgó, kínzó pillanat. Gyámoltalanság. -És most egy üres szoba, és öt öngyilkossági kísérlet, és tíz terapeuta, és száz telesírt zsebkendő, és egymillió „Miért?” megválaszolatlan kérdés.